Azt hittem

Hoseok

   Szívem iszonyatos tempóban vert. Jimin mozgása elbűvölt. Ritmusa felgyorsult, ahogyan mozdulatai is. Izzadság cseppjei homlokáról folytak le egészen nyakára, onnan pedig a felsőtestére. Pólója teljesen átlátszott, kockás hasára rátapadt a fehér felső, ami egyre jobban vonzott.

      Testünk egyszerre mozgott, és az ütemet is ügyesen eltaláltuk. De a tempója felgyorsult ez által kiesett az ütemből és nem úgy csinálta, mint kellett volna neki. Megfogtam kezét, majd megálltam, és rá pillantottam.

    - A tempót nem te diktálod! - suttogtam neki, mire elakadt a lélegzete. Láttam rajta, hogy kissé megfeszül, de próbálta nem kimutatni.

     - Bocsi! - nyelt egy nagyot, majd elszámolt magában háromig, és ismét elkezdtük.

     A ritmus most tökéletes volt. Se nem gyors, se nem lassú. Lábaim fáradni kezdtek, ahogy testem minden pontja is. Szerettem ezt csinálni, de egy idő után fárasztó tudott lenni, főleg, ha előtte volt valamilyen programunk. Bár így, hogy itt van Jimin sokkal jobban tetszik, mintha például TaeHyunggal csinálnám, vagy JungKookkal. Ő is ügyesen tevékenykedett, de Jiminben valami megfogott.

    Talán a pufi arca, vagy talán az, hogy ennyire aranyos, talán az, hogy milyen szenvedéllyel csinálja. Elhallgatott a magnó, majd mindketten a földre rogytunk.

    Kezeink összeértek, ahogyan fejem is hozzáért az övéhez. Ebben a pózban feküdtünk körülbelül négy-öt percig. Légzésünket próbáltuk rendben szedni. Fejemet felé fordítottam, majd bámulni kezdtem. Arcán az izzadság cseppek egymást követték, ez tette őt vonzóvá. Ő is felém fordult, mire szem kontaktust teremtettünk.

    Íriszeink összekapcsolódtak, és el nem engedtük volna egymást. A szemezés felért egy tökéletes szeretkezéssel is. Szinte mindent átadott. A szenvedélyét, fáradságát és valamilyen szinten a vonzódását is. Szája megremegett, és alsó ajkára ráharapott, miközben egy apró sóhajt engedett.

    A vér megindult bennem, és sajnos lefelé haladt.

Szemeim kitágultak, majd nyeltem egy nagyot. Nem szokásom ilyet csinálni, de kezemet arcára tettem, közelebb húztam magamhoz. Ajkaimat lassan rácsúsztattam pufi arcára, mire benn rekedt levegőjét kifújta. Kezét nyakamba tette, és kicsit közelebb húzott. Ajkaim bizseregni kezdtek, ahogy hozzá értek Jimin puha bőréhez. Mikor elváltam apró almácskáitól kinyitotta szemét, majd elmosolyodott.

    - Azt hittem megcsókolsz! - pöckölte meg homlokom.

    - Aúú! - kaptam homlokomhoz - Miért csókolnálak meg? – kérdeztem értetlenkedve.

     - Igazad van! Hülyeségeket beszélek én csak... Azt hittem... – sosem láttam még ilyennek.

      Zavarban volt. Arca pirossá vált, inkább fejét a pólómba temette. Megkerestem állát, majd felemeltem fejét, és csökkentettem a távolságot közöttünk. Mikor már csak két milliméter választott el kettőnket, akkor ajkait ismét megnyalta, és magához rántott. Ajkaink találkoztak. Az érzés felülmúlhatatlan volt. Sosem éreztem még ilyet. Ajkaink nem mozogtak csak élveztük a megtörténteket. Kezei hasamra vándoroltak, pólóm alá nyúlva kezdett el simogatni. Mivel nem szerettem volna semmi hülyeséget csinálni, így inkább elváltam tőle, és kezét is kivettem pólóm alól.

   - Jimin! Eltáncoljuk még egyszer? - húztam fel szemöldököm.

   -  Muszáj? - nyitotta ki szemét.

   - Az egyik mozdulatod nem volt egészen jó! - pöcköltem meg én is homlokát.

   - Pabo! Táncoljunk! – próbált meg kikászálódni karjaimból, mire én feltápászkodtam a zene már elindult Ő pedig ismét teljesen átszellemülve a táncba vetette magát.

Szerettem, amikor ilyen! Valójában, én mindenhogy szerettem ezt a kis őrültet.